Dzsászt-e zsidolo regény

2025

regény

„Ködös estén gőzölög a gyógyfürdő külső melegvizes medencéje.
A park sárga lámpáinak fénye a víz alatti kék lámpák világításán megtörik,
és élénk sárga-kék színekben olvad össze az esti köd és a vízgőz.
Családok, gyerekek, turisták fürdőznek, sokan zubogtatják a vízköpőkből folyó vizet a hátukra fejükre, ugrálás, nevetés, fröcskölés, szól a popzene…
A medence közepén egy férfi nyakig ül a vízben és elbambulva nézi a körülötte csobbanókat. Becsukja a szemét, a zene lassan elhalkul, és átvált Bach D-dúr szvitjéből az Air tételre.
A férfi óvatosan kinyitja a szemét: egy öreg, ráncos, harsányan kisminkelt néni ölében ül.
A súlyos ékszerekkel teli karú néni masszírozza a férfi vállát, aki lassan körülnéz:
eltűntek a korábban látott alakok, de elszórva körülötte, kövér, matuzsálelmkorú bácsik ücsörögnek a gőzölgő̋ vízben, az ölükben pedig bombázó meztelen fiatal lányok élvetegen ölelik és csókolják az öregeket. A férfi a néni öléből lassan lemerül a víz alá, ahol épp egy igéző̋ sellő̋ lila fényárban, mosolyogva úszik el előtte, kinyújtja felé a karját, de mire elérné, addigra a lány már eltűnik.
A férfi szájából kibuggyannak a levegőbuborékok, csak süllyed a medence aljára, és mire teljesen elfogyna a levegő̋, hirtelen a saját fürdőszobájában a kádból a víz alól felbukik egy fulladás pillanata előtti sóhajtással, kikászálódik,
behajtja a mosdó feletti borotválkozó-tükröt, ahol meglátja magát:
egy ráncos, öreg bácsi néz vissza…. A tükör megreped.”